Gondolatok a Kalevala napjára
A finnek február 28-án ünneplik Kaleva földjének, Finnországnak a nemzeti eposzát: a gyógyszerész, vidéki orvos, majd finn nyelvtanár Elias Lönnrot 1835-ben ezen a napon írta meg az előszót a Kalevalához. Ez a verses formájú, énekekből – runókból – álló mű nemcsak a finn kultúrának, a nyelvnek a fejlődésére volt hatással, de a nemzetközi irodalom is táplálkozott belőle. Úgy, mint A Gyűrűk Ura című angol fantasy-regény vagy József Attila költészetének egyes elemei. A Sampo Egyesület számára különleges szerepet tölt be ez az ünnep, hiszen éppen ebben a hősi énekben szerepel a névadó, azaz a ’csodamalom’.
Az ősi énekeken alapuló, folklór gyűjtésből származó történet teremtőerőt, varázserőt tulajdonít a szónak. Nem véletlen, hogy Väinämöinen, a Kalevala főhőse a csendes víz istene, „minden idők énekese”, varázsénekek tudója. Az eposz világában olyan emberek élnek, akik az énekben, a szóban nemcsak gyönyörködnek, hanem hisznek is benne, hisznek annak varázserejében. Az északi történet egyik fő eseménye pedig éppen a csodálatos malomhoz, Sampo-hoz (szampó) kapcsolódik.
Akseli Gallen-Kallela: A Sampo kovácsolása
A malom varázsereje abban áll, hogy tulajdonosát gazdaggá és szerencséssé teszi: Ilmarinen, a kovács készítette Louhinak, Pohjola gonosz úrnőjének, miután az asszony hazaengedte országából Väinämöinent. Kosztolányi Dezső költői értelmezése szerint a szimbolikus tárgy, a csodamalom nem bűvös sámándob, nem is templom, hanem maga a fölöttünk forgó csillagos égboltozat. Tehát valójában a világmindenség, és ahogy József Attila magyarázta: a tengelyének a tetején maga a Sarkcsillag a szeg. Louhi tehát nem véletlenül zárta el a világtól ezt a világmindenséget magába záró csodát, egy rézhegybe rejtve. A szampó elrablásában három hős férfi, az énekes Väinämöinen, a kovács Ilmarinen és Lemminkäinen, a hirtelen természetű legény, szintén varázsénekek tudója vettek részt. Az üldözésben sajnos a csodamalom odaveszett: összetört darabjai vízbe hulltak és a partra sodródtak: ez hozta a tenger gazdagságát, valamint áldást és bőséget Kaleva földjének, Finnországnak. A világnak pedig egy másfajta csodát adott, a róla szóló hősének soraival.
Akseli Gallen-Kallela: Sampo elrablása
Az öreg Vikár Béla, a hősköltemény jeles fordítója József Attilának is ajándékozott egy példányt a Kalevalából, akit annyira megragadott az eposz, hogy egy kortárs író visszaemlékezése szerint nem vált el tőle, amíg csak élt, rendszeresen forgatta a könyv lapjait, a szöveget pedig tanulta, szavalta, hirdette. Nemcsak ő volt Kalevala-rajongó persze, Kosztolányi Dezsőné Egy este József Attilával című írásában így emlékszik vissza: „Attila elkezdte mondani a Kalevala sorait. . . Kezdetben felváltva mondogatták férjemmel, de Attila annyira belemelegedett, hogy minduntalan férjem szavába vágott, ő akarta mondani. Férjem mosolyogva hagyta vendégét, hadd mondja kedvére. Az sehogyse tudta abbahagyni. Fel-felugrált a vacsora mellől, a székek mögött, az asztal mentén föl s alá járkált, lelkesülten. Mintha vizsgázni akarna, jól vizsgázni — Kosztolányi »tanár« jelenlétében.” És a varázslat működött: az ősi finn énekmondók hagyatékát képviselik számos vers között a magyar költő töredékében fennmaradt csodálatos stílusú sorok: „Szól a szája szólitatlan,/ gondja kél a gondolatban (…) ne lankaszd a lábaimat/ ne szakaszd a száraimat/ ne kanyarogj a karomban/ ráncom-redőmben ne rejtezz”. Átörökített varázserő, teremtőerő rejlik tehát a szavakban – az eposznak ez az üzenete is élő maradt.
Az első ének Sipo Herva és Lauri Palomäki előadásában
Maga a világ teremtése pedig a finn népi hagyományokból összegyűjtött ének szerint olyan motívumokból építkezik, mint a szép tündér, aki az ég leánya, a végtelen tenger habjai, az azokat felkavaró szél, ami a gyönyörű, magányában a tengerre leereszkedő szüzet teherbe ejti. A több mint kilenc emberöltőn át hordott magzat maga Väinämöinen, a világ pedig a Vízasszonynak a térdére rakott vadkacsafészek száz csodálatos darabra tört, széthullott tojásaiból keletkezik. És mi mással is születhet meg végül a főhős, mint a szónak az erejével, az első varázslatot létrehozva:
Fölemelé szóra száját,
Megereszté mondókáját:
"Hozz ki, hold, nap, szabadíts meg,
Vígy a levegőre, Göncöl,
E szorító fészekházból,
Szörnyű szűk szobák zugából!
Tedd a földre már az utast,
Emberfiát fényre juttasd,
Ég holdját szemügyre venni,
Ég csillagit észlelgetni."
Szerző: Fraller Ildikó
Források:
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00245/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1986_01_075-094.pdf
https://mek.oszk.hu/02600/02684/02684.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalevala
