Kemi városát 1869-ben alapították II. Sándor cár rendeletére. A várossá válással tovább erősödött a terület fafeldolgozó ipara, megindult a külföldi kereskedelem, és lendületes fejlődés kezdődött a közlekedési infrastruktúrában. A Lappföld legfontosabb kikötővárosa lett.
Az ipar- és munkásváros a téli háború és a lappföldi háború után kezdett a kulturális hagyományok megteremtésébe. Egyeteme (ma Tornioval és Rovaniemivel együttműködve) a térség oktatási központja, a Digipolis nevű technológiai központ a csúcstechnológiát képviseli.
Kéthajós, neogótikus evangélikus temploma komolyzenei koncertek helyszíne. Világszínvonalú a téli turizmusa: a ma már turisztikai látványosságként működő Sampo jégtörő, majd a létező legnagyobb hóvár – LumiLinna – megépítése a legkiemelkedőbbek, de népszerűek a motoros és kutyás szántúrák vagy az északifény-vadászokat váró, üvegfalú kabinszobák. Kemi csodálatos partmenti szigetvilága télen-nyáron ad alkalmat a kikapcsolódásra, az egykori fűrészmalomtelep mesterséges szigete kedvelt látogatóhely. Folyója, a Kemijoki Finnország leghosszabb folyója, páratlan lazacállománnyal.
Kemi legmagasabb épülete a Városháza, előtte található a kikötőváros horgony szimbóluma: a keresztény gondolkodás, a remény és az együtt cselekvés jelképe. Városunkban a Csónakázó-tó partján áll egy ehhez hasonló horgony, ami a testvérvárosok barátságát hirdeti.
A testvérvárosi kapcsolatot 1957-ben Kemi akkori polgármestere vetette fel Székesfehérváron: a virágzó együttműködést a diplomácia mellett a művészeti hagyományok ápolása, kölcsönös kiállítások, ifjúsági csereprogramok, konferenciák, művésztelepek megvalósítása, a sport és az oktatás szakmai találkozói, kórusok, néptáncegyüttesek fellépései jelentik. A SAMPO Finnbarátok Köre 2014-es megalakulásával tovább erősödtek, erősödnek az oktatási, egyházi és civil együttműködések, a két város közötti testvérvárosi és számos személyes kapcsolat.